Hajdú Péter műsorvezető A műsorvezető kényszeredett stand up imitációval úsztatja fel a hangulatot: a másságát hangsúlyozottan felvállaló Steiner Kristóf meztelen jógázásán nyammog, aztán szőke nős poénok... Az alaphangulat már megvan. Aztán érkezik a hét sztárja, Kasza Tibi, a popzenészből lett sztárfotós, aki most Kínában csinált villámkarriert, mégpedig úgy, hogy azt hazudta, topmodell. Aztán hosszas semmitmondó salala, salala. Lapát. Kasza. Aztán itt van Komár László. A magyar Elvis, a rákendroll honi ördöge épp a negyedik feleségétől válik, és csak a gyerek érdekli – siránkozza. De ez ki a bánatot érdekel? Semmi dráma nincs benne, csak hercehurca és perpatvar, gyomorforgató kitárulkozás.

 Az egykori díszmacsóból a szeppent önsajnálattal cseppet sem fukarkodó, magamutogató öregember lett. És még könnyek is jutnak a végére. Az est csúcspontja (A hét vitája) az exmegasztáros Szíj Melinda szereplése – lenne, de miután megsértődött Hajdúra, szóba sem hajlandó állni vele, ezért hát idehívják a jó Joshi Bharatot (szerencsére kéznél van), aki majd egyenget és békít. A lélekdoktor azonban csak előkap az asztal alól egy csíkos táskát és egy kék pulóvert, aztán alacsonyan repülve cséplik a szót a következő huszonegynéhány percben. Kínos vonaglás az egész. Tényleg érdekel valakit igazán ez a nő? Az ország első számú bulvár talkshow-jának szerkesztői szerint bizonyára.Maga a Frizbi egyszerű recept szerint készül: Hajdú és munkatársai tudják, hogy az általuk megteremtett bulváruniverzum hétről hétre feltölthető a megfelelő karakterekkel, ők halásznak, a bulvársajtó (meg a gazda TV2) utánhömpölyget, aztán jön a következő adás. A műsor egyik része a roncsderbi, a megalázhatók megalázása, kifinomult hiénázás a szereplésfüggőkkel szemben: jöhetsz a műsoromba, ha bevállalod. És bevállalja.Mindeközben érthetetlen, hogyan lehetett a honi média annak sokéves terepe, hogy Hajdú rutinos tévéssé képezze magát. Mert az lett. Beletanult, kiböjtölte. A nála gyengébbeket finoman megdolgozza, és sorra beviszi ütéseit, amit az alanyok kénytelenek állni, az erősebbekkel szemben pedig vállalja saját hiányosságait. Az egész műsort átszövi az erőltetetten kikacsintós irónia, és úgy látszik, a műsorvezető nem bánja, ha rá is visszacsap. Az unalmat és az érdektelenséget az álbotrányok és a humorelhelyezések oldanák. Hajdú beszólásai azonban szembetűnően kimódoltak, nyilván egy jó csapat készíti elő, s ő alig várja, hogy bedobhassa ezeket. Tán még intenek is neki.Némi (kár)öröm azonban csak jut a nézőnek. Hajdú Péter bármennyire is tenyérbemászó figura, bizony jólesik, amikor bevisz egy-egy jobbegyenest, vagy övön alulit a celebeknek. Ahhoz, hogy ezeket az embereket és helyzeteket valaki komolyan vegye, ahhoz bizony Hajdú Péternek kell lenni. Ő egy bérgyilkos rezzenéstelenségével képes szembenézni a leggázosabb hírességgel is. Szenvelgő bagolyábrázata mögül időnként még kérdez is egyet. Aztán összeáll a Frizbi, a thrash-show, aminek sem a nevét, sem a létét nem értjük. De hát a néző, az istenadta nép az úr, állítólag erre is kíváncsi. Ezt ennél jobban biztosan nem lehet, legfeljebb sehogyan. Talán egyszer Hajdú is bocsánatot kér emiatt, ahogyan Jerry Springer is bocsánatot kért majd két évtized után...